Utazás Svájcba – avagy az első 1.030km
Megtett távolság: 1.030km
Úton töltött idő: 14 óra 30 perc
Útvonal: Bécs-Salzburg-München-Bregenz-Lustenau-Zürich
Ébredés
Miután előző este elég sok időt eltöltöttünk a pakolással, elég későn sikerült ágyba kerülnünk, így a hajnali négyre tervezett ébresztő és az ötórai elindulás kútba esett. Az órám ugyan ébreszett, de egy laza mozdulattal szundit nyomtam rajta és valószínűleg ezt a mozdulatot ismételgettem minden tizedik percben, ugyanis fél hatkor sikerült feltápászkodnom. Feleségem nem szeretett volna ilyen korán elindulni, így kedvesen mosolyogva közölte velem, hogy nem volt szíve felébreszteni.
Gyors mosakodás, öltözés – a bőröndök már előző este a csomagtartóba kerültek – és pontban hétkor a kapu bázárult mögöttünk, útnak indultunk, irány Svájc!
A határig
Magyarországi matricánk már volt, a benzintank is tele, így semmivel nem kellett foglalkoznunk, csak a vezetéssel. Szerencsére éppen elkerültük a budapesti csúcsforgalmat, így közel két óra alatt Hegyeshalmon voltunk, ahol megálltunk tankolni, osztrák matricát vásárolni és egy kicsit mozogni.
Ahogy a bevezetőben már írtam, az ausztriai autópályamatrica a megvásárlás napja +9 naptári napig érvényes, ára Magyarországon megvéve 3.070ft, Ausztriában 9€. Érdemesebb még itthon beszerezni, mert tankolni úgyis meg kell állnunk, intézzük el együtt – mi is így tettünk. De az sem mindegy, hol hol tankolunk, hiszen a hazai kutak árai között akár 50ft-os eltérések is lehetnek! Az M1-es melletti utolsó benzinkúton a 95-üs benzin ára 444ft volt, míg 2 perc kitérővel arrébb 30 forinttal kellett kevesebbet fizetni 1 liter benzinért. Máris spóroltunk 1.500ft-ot!
A lenti térképen megmutatom, hogy mi hol tankoltunk az úton. Svájcig még egyszer meg kellett állnunk benzinért, a Waze-t használva (Németországban és Ausztriában ismerik, Svájcban nem használják) megtaláltuk az egyik olcsó osztrák kutat, ahol 1,29€-ba került 1 liter ólommentes és ahova a németek is átjárnak tankolni a közel 0,3-0,4 € literenkénti különbség miatt. Ráadásul erre kerülve a dugót is kihagytuk.
- Hegyeshalom, Miklóshalmi út 1.
- Walserberg, Ausztria, Bundesstraße 91.
[put_wpgm id=10]
Az osztrák és a német autópályákon
Mindkét autópályán szinte dugó nélkül tudtunk haladni, egyedül a Münchenen átvezető úton vesztettünk 1 órát, de oda pont a délutáni csúcsforgalom idején értünk, így nem is nagyon volt min csodálkozni (persze ha el tudtunk volna az eredeti terv szerint indulni…).
Ausztriában – ha nincs korlátozás, 130 km/h a megengedett legnagyobb sebesség, de találkoztunk több kisérleti szakasszal is, ahol 140-nel lehetett haladni. Viszont kifejezetten érdemes odafigyelni az “IG-L” – átmeneti sebességkorlátozást jelölő – táblára. Ez a korlátozás a légszennyezettségi határértéktől függően lép életbe és célja az élőlények, földterületek védelme, megóvásuk a káros környezeti hatásoktól, mint a légszennyezés vagy a zajártalom. A jogszabály gyorshajtásos szabálysértésnél jóval nagyobb bírsággal bünteti a környezetkárosítást. Míg Ausztriában egy 20 km/h-s sebességtúllépés büntetési tétele 29€-tól kezdődik, az “IG-L” táblás szakaszokon a büntetési tétel elérheti akár a 2.000€-t is.
Németországban a korlátozás nélküli szakaszokon (elméletileg) annyival mehetünk amennyivel szeretnénk, de elég sok helyen találkoztunk útépítéssel, így korlátozással is. A büntetési tételek 10€-tól kezdődnek.
Útközben – főleg Ausztriában – sűrűn találhatunk mosdókkal, padokkal, ivóvízzel ellátott pihenőhelyeket, ahol megpihenhetünk, megmozgathatjuk megmerevedett tagjainkat. Ez első ilyen megállónál még fociztunk is a füves részen, egészen addig, amíg egy magyar utazó kutyája oda nem végezte a dolgát 🙁 Persze nem takarította el…
Az út utolsó harmadában egy pár kilométer erejéig Németországból még visszetértünk Ausztriába – nem kell megijedni , ez nem hiba, erre visz az út.
Végre Svájcban!
Izgalmaktól mentes 13 óra után, este 8 körül léptük át a svájci határt Lustenaunál, ahol még a határon megvásároltuk az éves autópályamatricát 40 CHF-ért. A svájci fizetésekhez képest az összeg elenyésző, ezért az árért 14 hónapon keresztül használhatóak a svájci autópályák. Ezen spórolni nem szabad, az autópályahálózat nagyon jól kiépített, szinte csak ezt használtuk.
Innentől kezdve kigúvadó – és már eléggé fáradt – szemekkel figyeltem a közlekedési táblákat, mert akár 1 km/h-ás túllépés esetén is jöhet a bírság, melynek mértéke 20 CHF-től kezdődik. Így a megengedett sebességhatár alatt autóztam végig, remélve, hogy a GPS-en kijelzett érték valós.
Este fél 10 körül értünk Zürichbe, ahol a telefonom a céltól 2km-re megőrült, így az érkezés kissé kalandosra sikerült, de MEGÉRKEZTÜNK! Házigazdáink – Fruzsi és Michi – finom vacsorával vártak bennünket. Az evésen kívül csak az alvás járt a fejünkben, de azért a másnapot még megterveztük; Zürichben maradunk és bejárjuk a várost. Gyorsan megvásároltuk (15 CHF-ért) és kinyomtattuk az egynapos parkolási engedélyt, hogy ne kelljen az autóval foglalkozni, majd a hosszú nap után ágyba bújtunk.
A következő bejegyzésben a zürichi látnivalókról olvashattok.
